Amint azt említettük, van élet a Giro után is... Az idő megszépíti az emlékeket, még ha fájdalmas is volt ez a mögöttünk hagyott olasz körverseny.
A nagy "TOURistáskodás" előtt a címben szereplő verseny talán a legfontosabb állomás a felkészülésben, biztos nem véletlen, hogy Bassot, Cadel Evanst vagy Vinokourovot is itt találjuk. Persze lesznek még más versenyek is, például a Svájci Körverseny, vagy a nemzeti bajnokságok is a Tour rajtjáig. A versenynek fontos magyar vonatkozása is van mivel Szeghalmi Bálint a Lampre - ISD versenyzője is részt vesz az eseményen.
A verseny maga a prológból és további 7 szakaszból áll, továbbá nem azokról a széles kis vagy nagyvárosi sík sprintbefutókról híres. Gyorsnak nevezhető, s bizony dimbek-dombok is tarkítják rendesen. Talán ezért is, az ügyes sprinterek többsége otthon maradt. Akik mégis eljöttek azok talán a 2. és a 4. szakaszon bízhatnak a szerencséjükben.
A prológot, mely alig 5 és fél kilométer volt Lars Boom nyerte a Rabobankból, így másnap ő tekert a sárga mezben. Szeghalmi Bálint a 150. helyet szerezte meg.
Az első etapon Jurgen Van Den Broeck nyert egy ügyes szökéssel a befutó előtt. A verseny egyébként jó kis hullámvasutazás volt viszonylag nagy tempóval. Szeghalmi a tavaszi kihagyása ellenére, nem nagyon maradt le és a 166. pozíciót foglalta el. A sárga trikóba Vinokourov öltözhetett be.
Mint említettem a verseny a Tour felkészítő versenye, ha megnézzük, a krónikákat látjuk, hogy például 2003-ban és 2002-ben Armstrong volt a győztes és utána Tourt nyert, de ugyan így volt ez 1995-ben Miguel INDURAIN, 1979-ben Bernard HINAULT, 1975-ben Bernard THÉVENET és 1971-ben Eddy MERCKX esetében. Szóval érdemes odafigyelni ki, hogy szerepel...
A második etap azért nem volt az klasszikus sprintbefutó, még ha népes mezőny is érkezett meg, mivel egy közel 5 %-os másfél kilométeres emelkedő várt a győzelemért harcolókra. Néhány próbálkozó után végül John Degenkolbnak sikerült a feladatot megoldania, ő nyerte a szakaszt. Az összetettben Vinokourov maradt az élen. Szeghalmi Bálint közel 8 perc hátrányban ért be. Így Vitaliy Kondrut nevű csapattársával 18 perc 44 másodperc elmaradással az utolsó helyen volt a versenyben.
Szerdán a hosszú több mint 40 kilométeres időfutam várt a versenyzőkre. Ezen a legjobban a várakozásoknak megfelelően Tony Martin teljesített, második Bradley Wiggins egy egyedi festésű Pinarello nyergében lett és így az összetettben is átvette a vezetést. Jó szereplésének köszönhetően Janez Brajkovic a tavalyi győztes a harmadik helyre került, illetve a Cadel Evans a második helyre lépett előre. Szeghalmi több csapattársát megelőzve a 139. lett az időfutamon, összetettben néhány helyet javítva a 170. volt.
A verseny ezen etapját az idei Tour időfutamával azonos pályán rendezték Grenoble környékén, két kisebb emelkedővel, kanyarokkal, szóval technikás pályán. Mindezek mellett az időjárás sem volt mindenkihez egyaránt kegyes, konkrétan esett az eső.
A tehnikai érdekesség Bradley Wiggins gépén volt látható, bár e sorok szerzője szerint a Pinarello más szettel érezné jól magát, de a gépen látható biopace hajtás megér egy-két szót. Nos kétségtelen tény, hogy régóta viták kereszttüzében áll ez a technikai megoldás. A fórumokon elsősorban a térdgyilkosként tartják számon. Nagyon sok jó képet lehet találni a hol oválisnak, hol tojásnak is becézett formáról. Egyébiránt elsőként a Shimano gyártásában 1983 és 1993 között bukkant fel. Bármily hihetetlen az egyik eladok-veszek internetes oldalon egy új Shimano 52/42-es biopace lánytányérra lehet találni. Mint lentebb a képen is látható, Wiggins nem az első versenyén indult ezzel a technikai megoldással. Minden esetre a Shimano hivatalos honlapján nem találtunk ehhez hasonló hajtókart és lánckereket. Az elve, anélkül, hogy nagyon belemélyednénk a dologba az lenne, hogy segítsen leküzdeni azt a holt zónát amikor a hajtókar függőleges...
Ha a képen látható hajtókar véletlenül nem Shimano lenne, bőven lehet találni lánckerék gyártókat, akik bizonyára legyártanak egy jó CNC gépen egy a hajtókarra illő darabot.
Utolsó kommentek